a rákból…

A lábam a földbe gyökerezett, amikor Klára nyitókörben arról kezdett beszélni, hogy a férjénél a második vizsgálat is igazolta, hogy rosszindulatú, rákos daganat van a testében. Erre a 110 km-es útra, Pannonhalmától – Tihanyig pedig azért vállalkozik, hogy segítsen a gyógyulásban, elkötelezettségével és a felajánlással amit ez az út is jelent.

Útközben, sok akadály és nehézség állt az utunkba. Korán sötétedett. Kevés volt a vizünk. Klára fején felszakadt a bőr, amikor beverte egy fának az ágába. A bakancsaink megmerültek az őszi patak vizében. Mellig érő csalánoson vezetett át az utunk, egy falu széléhez. Eső áztatott minket 2 napon át. A megszokott útvonaltól el kellett, hogy térjünk,mert nem kaptunk szállást. Ezzel az utunk egy kicsit hosszabb is lett.

Az zarándoklat után.
Kb. 1,5 évvel később Klárától hírt kaptam. A férjének minden lelete negatív. 🙂
Természetesen az az út nem helyettesíti a gyógykezelést, mindössze felébreszti egy adott ügy iránt bennünk szunnyadó elkötelezettséget és a hála érzését.